Less Nándor Emléktúra a Bükkben 66 km/2380 m - Szilágyi Erzsébet, Szolnok

Minden adott volt, hogy egy tökéletesnek tűnő túranapban legyen részünk. Szép idő, társaság, jó szervezés, amelyből már tavaly ízelítőt kaptunk és az önmagában is sokat mondó útvonalvezetés. A szintmagasságok előre jelezték, hogy pazar kilátásokban lesz részünk.

A Bükk most is csodaszép! Felvette őszi köntösét: a hegyoldalak sárga, vörös és narancsos árnyalatú lomboktól ékesek, a mezőkön megannyi gombaféle mutatkozik és még nyílnak az őszi kikericsek. Az utat szegélyező bokrokat pedig a csipkebogyók élén piros színe töri meg, édes málnát is még találni.

A cserépfalui rajtoltatás követően először Mangó-tetőn tárult elénk ez a látvány, majd a Dobi-rét felé tartva harmatos pókhálók ragyogtak a napsütésben. Egy murvás úton jutottunk el az oszlai erdészházhoz, ami fontos találkozások színhelye. Itt még találkozhatunk a rövidebb távot választó túratársakkal. Az ellátás bőséges, bambi, szó szerint zsíros- és lekváros kenyér hegyek A terepfutók itt csatlakoznak be. Nekik hála, az amúgy is jól jelzett útvonalat még plusz szalagozással erősítették meg. Lépten-nyomon, eltévedni nem lehetett. Velük átfedéssel haladva kapaszkodtunk fel Ódorvárhoz. A kilátás gyönyörűséges! A futók aztán gyorsan „tova léptek”, maguk mögött hagyva a nekik szánt finomságokat, így már Tebe-pusztától extra ellátásban részesülve haladhattunk tovább, mi gyalogosok is: Csoki, banán, mazola, szőlőcukor stb. Számomra ezután jött a túra leghangulatosabb szakasza. Répáshuta irányában a S jelzésen, lassan emelkedtünk egy szűkösebb ösvényen, hulló őszi falevelek és meleg napsütés közepette. Átölelt bennünket ez a megfoghatatlan, semmihez sem hasonlítható mindenség. A Bánya-hegyi parkolóhoz érve, ismét egy terülj, terülj asztalkával fogadtak a kedves pontőrök. Ettünk, ittunk, „mulattunk” majd így jó lakottan indultunk tovább Három-kő felé. Tar-kőn a Dél-Bükk látképe fogadott bennünket, ameddig a szem ellát a határtalan messzeségbe. Meg-megállni és minden ami szép, körülcsodálni! Tettük mi is ezt, majd leereszkedve a Bujdosó-kőig, egy másik útvonalon közelítettük meg ismét Ódorvárt. Ránk esteledett és már lámpafénnyel érkeztünk meg Nyomó-hegyre. Célba érve mindenki kapott egy tál gulyáslevest, még az is, aki nem fizetett elő. Öregbítve ezzel is tovább a jó szervezés hírnevét, köszönet érte!!!

No megállj csak! - Megálltunk. Itt lett ennek a napnak vége. Nehéz lenne kiemelni, melyik momentum volt a legszebb, mert ez így volt együtt tökéletes.