Papp Zsolt, Budapest

No megállj csak! 56

Az elmúlt egy év alatt sok (és csupa) jót hallottam a Sütő Laci nevével fémjelzett túráról. A profi szervezésről már péntek este meggyőződhettünk: a másnapi nevezési procedúrát - elkerülve a tumultuózus jeleneteket - mindenki letudhatta.

Időjárás szempontjából ugyanúgy indult a szombat reggel, mint a múlt héten: ködös, nyirkos volt. Cserépfaluból egy kellemes kis fenyvesen (is) átvezetett az út Cserépváraljára. Igaz, még sötét volt, de sajnáltam, hogy állandósult túratársam nem láthatott egyet sem a környék földtani különlegességeiből: a kaptárkövekből. A néhol igen zsombékossá vált rétek után leereszkedtünk a Felső-szurdokba.Itt megcsodálhattuk a riolitláva-sziklákat. Oszlán a túra specialitását jelentő ivólé és lekváros kenyerek vártak. Igen bő reggelinket az Ódorvárnak felfelé már bántuk. Láttunk korallgombákat, így gyorsabbnak tűnt fel az út. A Hór-völgyben gyűrt jura mészkő-rétegeket nézegettünk. A Bánya-hegyi-parkolóban ismét kaja-pia dőzs. A fennsíkra fel persze ismét rosszul voltunk. Hiába a peremen a Három-, meg a Tar-kő, ha csupa felhő minden. Pedig még a Büszkés-hegyre is felmentünk. Bezzeg az Imó-forrásnál tiszta az ég. Előbb Bujdosó-kő, majd Völgyfő-ház és a Szt. Erzsébet-forrás érintésével másztunk vissza Ódorvárra. A várrom helyéről nézelődtünk egy kicsit, azután megmászva a Nyomó-hegyet értünk vissza Cserépfaluba.

A célban - fürdés után - sűrűn látogattuk a büféasztalt. Mindenki dicsérte a jó rendezést. Jövõre is jövök (ha tudok), mert végre a Bükkhöz méltó túrán lehettem. Ha még a bélyegzőkön is változtatnak, akkor az év túrája is lehet.

Papp Zsolt, Budapest