 Cserépfalu
a Hór-völgy kapujában található. A települést 1196-ból fennmaradt
írás említi először, akkor még Cheryp néven, a 15. századtól
viszont már Cserép alakban írják. A 13. században lett az
egri Katapán püspöké. Az egri püspökség jogait először II.
András, majd IV. Béla, valamint 1326-ban Károly Róbert is
megerősítette. Ekkor már egyháza is fennállott, amit a pápai
tizedlajstromok is bizonyítanak. Cserépvára és a falu többször
is gazdát cserélt, míg 1523-ban a Báthoryakat iktatták birtokba.
Eger
eleste után Cserépvára ellenállás nélkül a török kezére került.
Cserépfalu pedig már 1554 óta a hódoltsági terület része volt.
A 17. századtól újabb birtokosok váltják egymást, majd a 18.
század végén Szász-Coburg Góthai hercegi uradalom lett. Lakossága
mezőgazdasággal, főleg gyümölcs és szőlőtermesztéssel, fafeldolgozással
és mészégetéssel foglalkozott. Az egész országba vitték innen
lovas kocsival a meszet, így a település lakóit „meszeseknek”
hívják. A faluban húsvétra már minden porta fehérre volt meszelve,
ezért „Tiszta falunak” is nevezik. Az egyéni stílusban díszített
szerszámnyelek, használati eszközök cserépi készítőit pedig
„cifra faragóknak” keresztelte el a környék népe. |
Napjainkra
a közel 1100 lelket számláló falu idegenforgalmi központ lett.
Csendes, hangulatos környezetben megőrzött parasztházak rejtik
a szálláshelyeket és a kedves vendéglátókat. Gazdag programkínálata
és látnivalói reméljük, mind több látogatót csalnak vissza
a településre. Itt található a túra közben megismert Hór-völgy;
a Bükk leghosszabb völgye, oldalában a Subalyuk nemzetközi
hírű ősemberbarlangjával; az Oszlai Tájház; az Ódorvár romjai;
a helyi néven ördögtornyoknak nevezett kaptárkövek. Látogatásra
érdemes még a Háromsoros Berezdi pincesor, a boroshordókat
őrző hat kőkatonával; a „Kisamerika” barlanglakásai; a védett
parasztházak, köztük a gazdaházzal; a megye egyik legmagasabb
(54 m) református temploma; a Subalyuk Múzeum, valamint a
legendás könyvkiadó Cserépfalvi Imre emlékszobája. |
